Kísérleteinkben hat különböző időtartamú és mértékű hő- és hidegsokk kezelés hatását vizsgáltuk három eltérő alap gumónyugalmi idejű magyar burgonyafajta gumónyugalmi idejére (Balatoni rózsa, Botond, Démon). A vizsgálatokat három évben, három egymást követő tárolási időszakban végeztük el. A gumónyugalmi idő hosszának kifejezésére, az eredményeket a gumók nyugalmi idejének lejárásához szükséges kumulált hőösszegben és az eltelt napok számában is kifejeztük. Eredményeink alapján a kezelések jelentősen befolyásolták a fajták nyugalmi idejét. Az alkalmazott kezelések közül a váltakozó tárolási hőmérséklet rövidítette le a legnagyobb mértékben a nyugalmi időt. Ezen belül a meleg előkezelés (hősokk, 2 hét 35 °C-on) szignifikánsan hatásosabb volt, mint a hideg előkezelés (hidegsokk, 2 hétig 5 °C-on). A rövid ideig tartó magas hőmérsékletű kezelés kisebb mértékben, de szintén csökkentette a nyugalmi időt, azonban a tartósan magas hőmérsékletű kezelés növelte azt, és elhúzódó csírázást eredményezett. Ennek élettani oka a kényszernyugalom lehet, ahol az osztódó szövet aktivitása már nem a belső fiziológiai tényezők, hanem külső környezeti tényezők által blokkolt (Suttle 2007). A gumók megkapták a nyugalmi idő lejártához szükséges hőösszeget, de a környezeti feltételek nem voltak kedvezőek a csírázáshoz (van Ittesrum 1992). Alacsony tárolási hőmérsékleten megfigyeltük, hogy a vizsgálatunkban hosszabb alap nyugalmi idővel rendelkező fajták a kezelés hatására is hosszabb nyugalmi idővel rendelkeztek, tehát a fajták sorrendje megmaradt. Ez a magas hőmérsékletű kezelések hatására megváltozott, nem minden esetben tartották meg a fajták ezt a sorrendet. Az egyes évjáratok közt jelentős eltéréseket tapasztaltunk. Ennek alapján a tenyészidőszak időjárása, az anyanövények által felvett hőösszeg hatással volt a fajták alap nyugalmi idejére és ezen keresztül befolyásolta a kezelések hatékonyságát is.

Vizsgálati eredményeink számos esetben alátámasztották más kutatók eredményeit (pl. a rövid ideig tartó alacsony hőmérsékletű kezelés lerövidíti a nyugalmi időt; a váltakozó hőmérsékletű tárolás jobban rövidíti a nyugalmi időt, mint az állandó tárolási hőmérséklet; a meleg előkezelés hatékonyabb, mint a hideg előkezelés). Több esetben azonban eltérő következtetésre vezettek. Esetünkben a 30 °C körüli tartós hőhatás a nyugalmi idő csökkentésével ellentétben növelte azt; a hősokk kezelés (35 °C) pedig nem vezetett a nyugalmi idő azonnali feloldásához.

A burgonyagumók nyugalmi idejének vizsgálatával foglalkozó szakirodalmi eredmények számos általunk is megerősített, általánosítható következtetésre vezettek. Az ezektől eltérő tapasztalati eredmények pedig kihangsúlyozták a vizsgált tulajdonság erős genetikai meghatározottságát, genotípus függőségét, illetve a fajták környezeti tényezőkre adott eltérő reakcióját. A fentiek tükrében minden új fajta, illetve fajtajelölt esetében szükségesnek tartjuk hasonló jellegű kísérletsorozat elvégzését a tárolási célnak megfelelő, optimális tárolási körülmények meghatározása érdekében.

Kulcsszavak: Solanum tuberosum, nyugalmi idő szabályozása, tárolási körülmények