Az új táplálkozási szokásokhoz, az egészséget megőrző és fenntartó élelmiszerek gyártásához a jelenleg nagy mennyiségben termesztett búza fajok fajtái már gyakran nem megfelelő alapanyagok. A génbankokban levő ősi búza fajok törzsei speciális beltartalmuk, minőségük miatt értékes alapanyagai lehetnek az új élelmiszeripari termékeknek. E törzsek termeszthetősége a mai technológiával nem ismert. A vizsgálatok célja olyan törzsek kiválasztása GK Kft génbankjából származó T. spelta, T. sphaerococcum, T. vavilovii, T. dicoccon, T. turgidum, T. polonicum, T. turanicum, T. persicum és T. monococcum törzsek közül, amelyek a mai agrotechnikai eljárások mellett gazdaságosan termeszthetők, és a szemtermésük hasznosításával új, piacos, egészséges élelmiszeripari termékek állíthatók elő. A három évi, több termőhelyes kísérletek alapján két T. spelta (három év átlaga: AUS4:B. R. 4,41, G 4524 4,42 t/ha) és egy T. persicum (G 459 négy év átlaga 4,13 t/ha) génbanki törzs tűnt ki termőképességével. A tetraploid és diploid génbanki törzsek többségének termése hektáronként 1–3 t között volt. A G 4524 (T. spelta) törzsből több vörös kalászú, alacsony FODMAP (allergén szénhidrát csoportok) tartalmú nagyüzemi termelésre alkalmas kiegyenlített törzset szelektáltunk, melyek közül egyet 2020 őszén GKS 458.20 kódszámon fajta elismerésre jelentettük be a NÉBIH kísérleteibe.

Kulcsszavak: búzafajok, tönköly, tönke, alakor, termőképesség