Magyarország a legészakabban fekvő európai rizstermesztő ország. Ennélfogva a havi átlagos középhőmérséklet még a nyári hónapokban sem éri el a rizs növekedéséhez optimálisnak tartott 25 °C-ot. A talajba történő direkt vetésnél ezért különösen fontos a fajták jó hidegtűrése az egyenletes állomány kialakítása érdekében. A NAIK ÖVKI fajtagyűjteményének szántóföldi tesztelése 2018 és 2019 évek során valósult meg egy-egy 10 napos tavaszi lehűlési periódus eredményeként. A növények klorofilltartalmának változását Konica Minolta SPAD 502 eszköz segítségével rögzítettük. Az eredményeket a változások mértéke szerint csoportosítottuk, majd koordináta rendszerben ábrázoltuk. Az eredményeink alapján az indica alfajba tartozó rizsfajták hidegtűrési képessége gyengébb, mint a japonica csoporté. A legérzékenyebbek az aromatic csoport tagjai voltak. A japonica alfajhoz tartozó fajták közül a 10,54 °C pentád átlaghőmérséklet hatására a tropical japonica csoport hidegtűrése nem különbözött jelentősen a temperate japonica-tól. A lényegesen alacsonyabb hőmérséklet (5,8 °C) esetén azonban már jelentősen gyengébb értékeket mérhettünk ennél a csoportnál. A kísérlet során nyolc olyan, a japonica csoportba tartozó genotípust azonosítottunk (Dunghan Shali, Ábel, Oryzella, Pallagi 77, Risabell/2, Tzjao-Bu-zshi, Jolanda, Chicco), amelyek SPAD értéke az egyik vizsgált évben sem mutatott csökkenést az alacsony hőmérsékleti értékek ellenére sem. További 11 fajta teljesítménye (SZV Szellő, Ringola, M225, Fruzsina M, Köröstáj 333, Auguszta, Risabell B/3, Balilla x Sesia/2, Baldo, Opale, CO39) elérte vagy meghaladta a standard fajták (M202 és Sandora) eredményeit. Az általunk vizsgált genotípusok közül kiemelhető a CO39, mint az egyetlen, az indica csoportba tartozó, jó hidegtűréssel jellemezhető rizsfajta.

Kulcsszavak: rizs, hidegtűrés, klorofilltartalom, SPAD érték